Nem hiszem, hogy ez a gines feles
ezen az asztalon ugyanolyan
nyomot hagy, mint egy éve.

Ebbe a korsóba nem jutott hab,
s nem kapaszkodik az üveg
peremébe fehér bánat.

A nyelvem hegyén ez a
keser öröm immár, könnyekre nem várat.
Csak azért emelem poharam,
hogy minél hamarabb lecsaphassam.

Mert itt sose látta senki,
hogy bánatom fojtottam,
vagy bánatom folytattam.

Ez volt menedékem,
egy olcsó szálló.
Zárás előtt egy utolsó
korsóba, talán félórával,
félmosollyal
bizony belehaltam.