Ebbe
a
hevenyészett
őrtoronyba
már
rég
bele kellett
volna
dőlnöm...

Ebbe
már rég,

ebbe...

Rég nem
figyeltem
magamra...

és magamba...

rég...

bele kellett volna

omlanom...

oh, de rég...

itt,
ebbe,
mert, itt,
már,
rég,
nem figyel,
nem lakik senki...

csak egy sóhaj,
figyel,
mit rég leheltek
a
tornyon túlra...

S lecsapódva
az ablakra írtak,
hogy
ide ne lépjenek
be...

Ide ne
lépjenek be
újra...