Forró homlok, hideg üveg
Mert
ezzel
a
rozsdás
szögesdróttal
vert
szívemmel
nyugodtan
dőlök
a zuhanyrózsa
alá,
tudván,
hogy
a
konyhapulton
az
összes
pengém
életlen.
És
a
hajamba
kúszik
az ősz,
de
a
rozsda
a
lefolyóban
marad.
Nem tudok,
nem nevetni
azon,
hogy
akkor
kezdtelek
volna
el szeretni,
amikor
elhagytad
magad.
