Úgy indul, hogy az avar
a bokám magasságában megemeli
a hangját és
a levelek alatt felsírnak a férgek.

És nekilódulok,
ahogy
a dögszagú
hátszél
a 
tarkómtól
indulva
a
tenyerébe
zárja
a
koponyámat.

Csak
annyival vagyok
gyorsabb,
hogy
ne veszítsem
el
a
fejemet.

Kiengedem
a 
hangomat
magam
előtt,
hogy
elűzzön
mindenkit,
aki
fontos,
hogy
fussanak,
ahogy
a
lábuk bírja.