A rőt sorok között az ujjaim
örök rabszolgaságban táncolnak,
mert ott keresik a ritmust a tarkódtól 
a fejtetődig.

Így zsibbadok bele a
hajnalba a jobb karommal,
így suttogom bele a 
parkoló autó fényszórójától
megfestett pókhálós plafonomba,
hogy:
ez a szerelem az én bányám
és
ez a szuszogás az én kormom,
ahogy az atlasodtól
a tüdőm mélyére
szívom.

Így
köhöglek fel rozsdával édesen
a 
szám sós szegletébe,
mert
ez
a
végső
nyughelyed,
ez 
a fémízű
agglegény
mosoly.