Egy szál kötélidegen egyensúlyozok.
Mi szél hozott e kötélre idegen?
kérdezhetnéd fejedet vakarva, én
megpróbálnék válaszolni szemeimet
tériszonnyal takarva:
Mi nekem végeláthatatlan feladat,
az másnak csak egy húr a gitáron, mit
ha úgy hozza a kotta dühödten szaggathat.
Mérlegnek születtem egy eleven porondra,
otthonomként gondolok erre az eszét vesztett cirkuszra,
mérlegnek születtem egy széteső porondra.
A közönség közé csapódva még mosolyogva emlékszek
vissza arra lehiggadt, gitártépő bolondra.