Torkomszakadta a rozsdás sínpártól nekifutva,sáros tornacipőben, hátszélben nekiiramodva a szomszéd városig ér.Ezzel járulok hozzá,hogy talánegyszer,valahol,a horizonton túla hajnal hasad.
S a rozsdás sínpáron innen,tisztára kopott tornacipőben,egy napfelkeltét hozó szembeszélben,minden mi…
Minden józan pillanatommal próbáltam úgy tenni, mintha érdekelne,hogy milyen kirakat, és milyen szélvédő törik be,de kiittam az összes korsót, amit feledésre csapoltak, s bőszenemeltem az ég felé az összes feles poharat,amit ginnel töltöttek tele,Nem érdekel, ha lopsz, ha csalsz, ha hazudsz,mert nem…
Csodásan csutakosan csatlós táltos vagyok,mondhatni, haragom hiányát, s örömöm szétszakadt raktáránakpár raklapnyi tartalmát, tekintetemmel ideszórom, tehermentesítés gyanánt,ebbe az ülepnyi tócsába,a felhők közé, a betonon túlra,s buszmegállótól-buszmegállóig figyelem,vaj a kozmosz mikor szórja a…
Pixelhibás a látásom,a mellkasomhoz pedig egykomplett tektonikai lemezt vágtak.Így szakadtak le a szárnyaidkedves barátom,kedves álmom.Még egyszer mosolyra görbüla szám sarka, ahogy itt értetlenül látlak.Győzelmet hirdet a reggel,és én fejet hajtok előtte.Nem dacolhatunk,ha egyszer az éjszakais…
Kerülök egyet, visszadobom magam a világra.Itt, ahol a fejfámat ástam a padló repedéseibe.Mert a sírom nem hagyja, hogybúcsúzzak, s bölcsőm lágy szövetévérohad ez a szálkás koporsó.Érzi a szél hirtelen haragom,s halk morgásomat messzire sodorja a horizonton túlra,hogy sose érjem utol,hogy ne fussak…
Megírta a lap, hogy „Lángok között üvöltve enyészett el a Szürkeség", azt, hogy hogyan borult lángba a Kegyes Úr és a Hazug Szolga,Pedig meg mernék esküdni rá, hogy nem vergődtek szörnyű kínok közöttés őket ismerve szinte biztosra venném, hogy tényleg jól láttam,mintha…
Ráülhetsz a lábamra, attól mégnem emellek fel vagy rúgok beléd,Nem bocsát útjára vigasztaló szóta szám....egyébként ki a fene is vagy?Erre a bánatra most amúgy sincs orvosság,mert hétfőnként zárva tart a szimpatikám.
Az utolsó szó jogán megjegyezném,hogy ez a kötél itt bizony túl nyúlik minden határon,Ördögnek neveznek, pedig én tornacipőben állok, míg maguk ott patákon.A lábaik alatt az nem az én saram,feláztatta a földet a közélet belvize.Én azt kérdezném, kedves község, hogy:A…
Két fülem közül belesüvítek a semmibe.Széttárt ujjaimmal nyírom a bárányfelhők csendfésülte gyapját,Kontinens fejem lent már magára fordította fehér szalagos, kék dagálykalapját,Talpra szállok ötezer méteren és beleállok egy tengernyi semmibe,Ernyőm nem rest testet…
Felszúrom testemet egy leárazott csillagra,kirakatom magamat a túlértékelt égboltba,seggre ült szatyrok szörnyülködnek,rázza őket az áram,tenyerükkel hallgatózva ostromolják váram.Akciósan lassan értékemet vesztem...lassan akciózva életemet ajándékká tettem.
Hullócsillagok híján, béka alatt egy tócsa csupán... De lám, vízbe szorult égi ebihalak!Kiakadt nyakam miatta lépcső fokára raknakés én várok, mert a kétéltű szárazra vetődik.Marad az ég egy tenyérnyi tengerben,Felizzó szilánkjai közé taposni most nem is volna…
Fejjel rohanok ennek a mellkasnak nevezett üreges falnak,A bőr vakolat alatt hallom, ahogy a bányászok járatokra marnak.Magamba omlok. Minden kanyargó folyosót megtölt a törmelék,az emberforgács halma alatt eltűnik egy mélyreásó nemzedék.
Szívemet mardossák a hollók Hajszálaimat mészárolják az ollók... lefele. Tevéled babám én nem mék elfele, Amott véremet cicád lefenyele... a Cirmos. mit világnak fájdalma emígyen ontott Cirokseprűd nyéle a mellkasomba rontott. Az életem oly keserű, mint a nádtető, az a…
Fellázadt a horizont pereme, lábszáramonmár marakodik apró, pici hangyák, hatalmasfelbőszített serege, eltűnik a bőr, elmállik a hús,hófehér csontom felragyog, akár a hajnal,hangyasavval mondhat tósztot az elit,lábatlankodásaim felett, ha akar.Térdkalácsomból egy istenes adagot…
Az Öreg Hölggyel ütközik Földanya,Én vagyok a metropoliszokat leromboló optimizmus epicentruma,Superman szentimentális városán nem segíthet a kriptoni szeizmika.Amíg város áll, mi több, mint egy Boston,én újra és újra ugrásra készülök ezen a poszton.
A próféta leszakított állkapcsában szelem a hullámokat.A sós széltől szárított hús nyelve kényelmetlenül feszengeme árbócon, összetákolt lélekvesztőmön, egy lyukas fogpuha idegpárnáján kényelmesen ülök, megnyugtat a tudat, hogy magam ellen nem zendülökfel soha.…
Nedves papíron gyökeret ver a tinta,A szárba szökkent csemete a szobátlevelekbe borítja,akad mi üresen aláhull, van mi búcsúzik,majd a helyén marad, azon a vékony ágon,van amelyik köszönetet mond, hogy itt lehet mégezen a hanyagságból rajzolt világon.
Szigonyokkal szememben, spartra vetett bálna szívemmel,Keser élet, Ahab kapitány! Fedélzetedre lépek.Szólni engedélyt nem kérek,A partvonalat nem érdekliholmi dacos, mocsokba túrt horgony,Akarata felülemelkedik hullámvölgyön,hegyen s cápauszonyokkal koronázott ormon.Ahab kapitány!…
Felhergelt torokkal, egy letűnt kor romjának ormán, hol eddig kardjukba dőlve,csak az elkeseredettek üdvözültek,torkodnak szegezett pengével állok:Apokalipszis, üdvözöllek!
Utolértek a fények, árnyékaim élnek,Kúsznak a földön, másznak a falon.Mit árnyékaim zavartan látni vélnek,Nem többek, mint árnyékai megannyi fénynek.