A szívem a legkényelmetlenebb pad, én mégis rajta fekszem.

Néha-néha hűvös éjszakákon eszméletem vesztem,
a betonra zuhanok, magamhoz térvén elsétálhatnék,
de eme kényelmetlen pad nélkül már nem önmagam lennék;
ez a megsárgult metszőfogú, görbe hátú öreg patkány.
Aki egy zöld parklabirintus közepén megtalálta a sajtot,
univerzumának magját, egy kényelmetlen padot,
melynek kemény deszkája testén megannyi nyomot hagyott.
S minden hajnalban kényelmetlenségében elkényelmesedve,
talán fintorgásnak álcázott mosollyal csodálja a felkelő napot.