Itt állok a lépcsőház küszöbén, 
és nincs mivel ránehezednem a kilincsre,
nem juthatok haza, mert
reggelre nem maradt semmim, amivel felfesthettem volna
magamat az aszfaltra,
Nincs test,
elvitte a húst az éjszaka
és a felkelő nap ellopta az utcalámpáktól
a maradék árnyékomat.

Csak ezért nem sodor
el
a
koszmosz,
mert itt,
ez
az
arcomról leszakadt
tüdődre
szívott 
grimasz.