Mutasd hát, milyen tágra feszített szemekkel
mély álomban, egy békés másvilágot a táncoló falakra hányni!
Teli torokkal az utcalámpák fényébe üvölteni,
hogy én minden ébren töltött órával,
oldalra fordulva,
bizony
suttogva megpróbáltam.

És ebbe a az oldalra üvöltött
sóhajba halt bele
a szemem fénye,
szakadt ránk az égbolt,
tornyosult felénk
a csend,
és szaladt ki a lábunk alól minden.