Keletről fúj,
nyugatra dől.

Mélyen hiszek benne,
hogy mi felőlük menedék,
az itthon hat láb alatt koporsófedél.

A  ledőlő fal felveri a port a lábam mellett,
az ég felé kiáltok:
tis but a scratch!

Széttárom mi karjaimból maradt
a szűkre szabott ablakkeret mellett.

Nem több ez,
mint sziszegő
a szélre fekvő,
édesen simogató,
nyugat-ízű vérpermet.