Bokáig merülve,
kavicsos szandálban,
az életbe
unva,
vigyorra húzom a hózentrógert,
mert hazafutott a legjobb barátom
a kedvenc ásómmal,
amivel a saját síromat ástam.

És mégis örvénylik,
hív a futóhomok,
elnyeli minden játékom,
örömöm ott figyel az alján.

De értem jönnek,
a végjátéknak itt a vége,
leporolom magam,
mert mégiscsak annál
a kis köcsögnél van az ásóm...

...holnap...