Síkos utcák
A bal léptem alatt,
eső utáni
fényes
szemekkel
felnyávogott egy macskakő,
a sarkamba karmolt,
én
visszaléptem volna,
de a tarkómba
kapaszkodva
érdes nyelvével
összekócolta
a hajamat
és
elnyávogta,
hogy:
ahhoz már túl késő.
A bal léptem alatt,
eső utáni
fényes
szemekkel
felnyávogott egy macskakő,
a sarkamba karmolt,
én
visszaléptem volna,
de a tarkómba
kapaszkodva
érdes nyelvével
összekócolta
a hajamat
és
elnyávogta,
hogy:
ahhoz már túl késő.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.