Szigonyokkal szememben, s
partra vetett bálna szívemmel,
Keser élet, Ahab kapitány!
Fedélzetedre lépek.

Szólni engedélyt nem kérek,
A partvonalat nem érdekli
holmi dacos, mocsokba túrt horgony,
Akarata felülemelkedik hullámvölgyön,
hegyen s cápauszonyokkal koronázott ormon.

Ahab kapitány! Ennek a bálnának felségvizemen otthont adok,
remélem úgy hozza a tenger, hogy egy szép napon majd a gyomrában lakok,
A szigonyokat kihúzom, még ha vérbe is borul mindkét szemem vagy megvakulok,
Falábú bohóc, nem akarja látni, hol a tenger partvonalam szikláiba mar, mert a
habok között ember, de a bálna felett, azon a monoliton isten vagyok!