Nedves papíron gyökeret ver a tinta,
A szárba szökkent csemete a szobát
levelekbe borítja,
akad mi üresen aláhull, van mi búcsúzik,
majd a helyén marad, azon a vékony ágon,
van amelyik köszönetet mond, hogy itt lehet még
ezen a hanyagságból rajzolt világon.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
