A próféta leszakított állkapcsában szelem a hullámokat.
A sós széltől szárított hús nyelve kényelmetlenül feszeng
eme árbócon, összetákolt lélekvesztőmön, egy lyukas fog
puha idegpárnáján kényelmesen ülök, megnyugtat a tudat, hogy magam ellen nem zendülök
fel soha. Mert kapitányi fertájam alatt reszket rozsdától marva, az idő prófétájának lelőtt albatroszi vasfoga.