Fellázadt a horizont pereme, lábszáramon
már marakodik apró, pici hangyák, hatalmas
felbőszített serege, eltűnik a bőr, elmállik a hús,
hófehér csontom felragyog, akár a hajnal,
hangyasavval mondhat tósztot az elit,
lábatlankodásaim felett, ha akar.
Térdkalácsomból egy istenes adagot markolok,
marok, térdre hogyan is rogyhatnék,
ha ezen a szép reggelen már belőle falatozok?
Emelem lapockám kanalát - Éljen a királynő, éljen a boly!
Ez koronázási ceremónia, nem halotti tor.