Atlasz, hova mentél?
Lenyúzom bal kezemet és az égig ér.
Marja felszínét tavaszi virágnász izzó puskapora,
Megszakadt ereket lobogtat a szél,
Lobogó zászlómmal nem megyek el, nincsen hova.
Megtartom az égboltot, s öncsonkításnak hódolok unalmamban,
vérrel festett avar térképén terjeszkedik
árnyékon nevelkedett uradalmam.
