Tudod, hogy pár sör után egész szép írást rittyentettél, viszonylag alacsony energiabefektetéssel. Szépen folytak egymásba a gondolataid. Az egész görcsmentes volt. Versnek indult, majd egy fura kis szövegfolyam lett belőle. Vagy hívd, aminek akarod! Ott volt előtted. Percekig, csak nézted, hogy alakítanál-e valamit rajta. Majd eszedbe jutottak mindazok, akik már kiléptek az alakzatból, boldogan. Megvetéssel néztél végig mindazon, amit hátrahagytak. És egyetlen folytonos mozdulattal kitöröltél mindent egészen eddig:

 ...mert a legmagányosabb napjainkon elvakított minket a kék és a piros.