Minden józan pillanatommal próbáltam úgy tenni, mintha érdekelne,
hogy milyen kirakat, és milyen szélvédő törik be,
de kiittam az összes korsót, amit feledésre csapoltak, s bőszen
emeltem az ég felé az összes feles poharat,
amit ginnel töltöttek tele,
Nem érdekel, ha lopsz, ha csalsz, ha hazudsz,
mert nem ér torkunkig ezeknek a bűnöknek a fele
se, nem lógnak grófok, se királyok,
Néha kékbe-pirosba burkolva az az érzésem, hogy
úton állok,
mert lopok, csalok, hazudok,
Elvárják, hogy lógj,
De teszek a hurokra, teszek mindenre 
nem hajtalak semmibe,
mert nem néznek semmibe.

Mert pártatlanul kellene értékelnem mindent, ami vagy,
De itt élsz mellettem, és ez az ország
mást nem hagy,
csak egy tányérnyi bűzös maradékot,
hát lopj, csalj, s hazudj,
Mert elfeledték, hogy így foglaltunk hazát,
nem is tagadhatnád,
a véredben van,
tolvaj nép sarja, magyar vagy.