Menetelünk
a 
vég felé,
s soraink előtt
lépteivel
szikrákat ver az Ördög.

Menetelünk
ütemesen,
s lépteink
alatt
parázs lobban.

A főváros szószékei alatt
ott a puskapor,
felénk tornyosul
és ingatag.

Elfelejtették
a szentek,
hogy mi hordtuk oda,
és minden hordó robban.

A sarkunk szikrát ver,
biz bánatunkban
örömmel telve
így mutatta az Ördög.

Suttogunk a sorok között,
és néma haragunk
szószékeket dönt,

Szikrákat ver minden sarok,
mert az Ördög
minden hamis istent
nemzeti színekbe 
szaggatva,
tárt karokkal
lángjainkkal köszönt.