Mert megértem a kihajózásra,
de a Nagy Kanyarban,
a Fényes Udvar fényei
hazahívnak;
ellépek 
s 
mögöttem
zakatol
minden,
amit
odaadnék,
hogy
végre
nélkülük
rémálmok
nélkül,
békében
aludjak.

Magához
húz
egy félszeg
mosoly,
egy
korsó
ígérete,
a
város
minden
utcájának
hátszele
egy
viharos
napon.

Ti;
a városomban
az
árnyékot vető
tömbök,
amíg
világít
valahol
ott
fent
egy
szoba,
addig
elbúcsúzni
könnyelműen
tőletek
én,
biz,
NEM
akarok.