Két fülem közül belesüvítek a semmibe.
Széttárt ujjaimmal nyírom a bárányfelhők csendfésülte gyapját,
Kontinens fejem lent már magára fordította fehér szalagos, kék dagálykalapját,
Talpra szállok ötezer méteren és beleállok egy tengernyi semmibe,
Ernyőm nem rest testet ölteni felettem, testem nélkül, táskám végén csügge.