Eltűnt egy csigolya, összedőlt a gerinc.
A koponyámmal macskakövek játszanak megint.
Lobogó nyakkendőm után nyúlok,
Fejem helyéről egy vérvörös szökőkutat fújok,
Szemeim a tömegre merednek,
Vércseppek csókolnak kezet, s a kövekre vezetnek,
Zuhanás közben intek a lemetszett fejeknek,
S az összeomlás szélén a többiek egy emberként követnek.